Lakoma

Csöppnyi malacként, jót dagonyázol
A sárban, s várod a jó betevőt,
Moslékostálból, ahogy lakomázol,
Még nem is sejted a hajnali tőrt.

Hízik a májad, s horpad a vályú,
Rengve, remegve, de zabálni kell:
Csökönyös hízó, Te tonna tokájú,
A dogmádat hozza az éhséged el.

Bűzös az udvar, hol azt hiszed Úr vagy,
Mozdul a földed a talpad alatt,
Roppan a láb, mert a súly neki túl nagy,
Visító hangon jajjgat a vad.

Bélbe font sorsod a vég kihasítja,
Penge a húsban, s földön a vér,
Az elmédnek végül azt kitanítva,
Önzésed, s vágyad mennyit is ér.

Vác, 2025.03.22.